A Real Madrid ultrái, avagy a birodalom fehér ruhás katonái – Az Ultras Sur

Tegnap az Atletico szurkolóival foglalkoztunk terjedelmesebben. Most, a korrektség jegyében bemutatjuk a városi rivális Real Madrid legnagyobb csoportját, az Ultras Sur-t is! A cikket a realmadridcf.blog.nepsport.hu -tól vettük át, ez érződik majd egy picit a fogalmazáson. Ettől függetlenül korrekt kis írás! 

Mindenki számára mást jelent a Real Madrid. Van, aki az úrias eleganciát és a felsőbb rendűséget látja benne, van, aki a szép játéka miatt szerette meg régen és sokakkal egyetemben csak „fehér balett”-ként emlegeti. Van, aki csak szimpatizáns, vannak, akik igazi szurkolók, sőt van, aki erről blogot is ír.

Végül pedig, vannak azok, akik számára a Real Madrid a minden! A kezdet és a vég! A szurkolás az életformájukká vált és akármilyen hihetetlen, a spanyolországi ultra mozgalom úttörői, és most is a spanyol szurkolói elithez tartoznak. Amerre csak járnak, mindenki a csapatuk ellen szurkol! Ezért bárkivel, bármikor szembe szállnak, hiszen őket mindenki utálja, és ők is utálnak mindenkit! Ők a Real Madrid Ultrái!

Ultras Sur

Az Ultras Sur nem csak azért olyan ismert, mert a világ egyik legnagyobb és leghíresebb klubjának radikális szurkolói csoportja. Az U.S. önmagában véve egy etalonnak számít az ultrák világában. Történelmüket és eredményeiket tekintve Európa és a világ elitjébe tartoznak, és mindenhol keményen odateszik magukat, legyen szó akár hazai vagy nemzetközi meccsekről. A legidősebb és legnagyobb történelemmel rendelkező csapat Spanyolországban

Megalakulásuk, a '70-es évek végén és '80-as évek elején induló európai ultra mozgalmak idejéhez köthető. Elsők között alakultak, így nyugodtan állíthatjuk, igazi úttörői a spanyolországi ultra mozgalomnak. Ez, azaz a kezdeti időszak, nagyon mozgalmas volt a csapat életében. Az egész az anyaszervezettől való elszakadással kezdődött, ami egy általános szurkolói csoport volt, a Peňa Las Banderas (Lobogók klubja). Ebből a szurkolói csoportosulásból léptek ki azok a Real fanatikus szurkolók, akik úgy döntöttek, nem csak egyszerű tapsolással és éljenzéssel akarják buzdítani imádott csapatukat. Ultras Sur-nek nevezték magukat. Nevüket az azóta már legendássá vált szektorukról, a Santiago Bernabau déli szárnyáról kapták, ahol a mai napig láthatjuk lélegzetelállító molinóikat és hallhatjuk stadion szerte az éneküket.

*Az Atlético Madrid elleni 2011-es molinó

A '80-as évek elején, Európa-szerte mindenhol a stadionok igazi hadszíntérré váltak. Ebben az időszakban szerezte meg magának a legendás hírnevet az erősen szélső jobboldali elveket is valló csoport, az U.S. is. Óriási, sokszor városokat megbénító véres összecsapások voltak ezek. A csoport hírnevének növekedésével együtt, folyamatosan bővült és egyre erősebb lett. Az igazi legendás összecsapások, persze a legnagyobb riválisokkal, ekkoriban történtek. A "82-83-as szezonban a valenciai bajnoki, majd a La Romareda-ban (Zaragoza) a Barcelonaval szemben elvesztett kupa döntő idején. De a következő szezonban már az Inter huligánjaiba is belekóstoltak a fiaink. Utazásaikat természetesen saját zsebből finanszírozták, mint ahogy a molinók és görögtüzek költségeit is maguk fedezik még most is. Sajnos többek között ennek az időszaknak is köszönheti a csoport a rossz hírnevét. Ebben az időszakban állandó szereplője volt a médiának az Ultras Sur. A médiában szinte csak kizárólag negatív cselekedeteivel jelent meg, és sajnos ez mind a mai napig így van.

A '80-as évek volt az igazi hőskorszaka az ultra mozgalmaknak. Az Ultras Sur vezérei és élő legendái is ekkor szerezték hírnevüket. Őket mind a mai napig óriási tisztelet övezi a csoport berkeiben és tőlük származik a iSiempre fieles! (Örökké hűek!) mondás is.

Említettem, hogy a csoportot rendszeres támadások érik, erősen szélső jobboldali politikai nézetei miatt is. A csoport erős nemzeti érzelmű vonallal is rendelkezik és a Real mellett, komoly részét képezik a válogatottért szorító szurkolóknak is. Nos, ennek a jobboldaliságnak is természetesen meg vannak a kiváltó okai. Ám mielőtt bárki habzó szájjal mocskos Francoistáknak titulálná a csoportot, szeretném őket lelombozni. Ennek egyáltalán nincs köze a Franco-érához. Nagyon fontos tudni azt, hogy Spanyolország szerte állandóak a nemzetiségi mozgalmak, ám ezek nagy része inkább szélső baloldali csoportosulás (na, ennek van köze a Franco érához), élen többek között a Barca ultráival vagy a baszk ultrákkal, melyek sok esetben kapcsolatban állnak az ETA baszk szeparatistákkal is. Többször is érte őket támadás kifejezetten politikai okokból, például 1988-ban a Forradalmi Kommunista Liga tagjai egy Gijonba tartó U.S. buszt próbáltak meg felgyújtani, illetve katalán függetlenségiek rongáltak meg több buszt és autót a Braca elleni összecsapások alatt. Ebből kiindulva, természetes védelmi mechanizmusként az Ultras Sur számos eleme erősen szélső jobboldali lett, és ezek után lehetett felfedezni néhány skinheadet is a csoport köreiben, DE (!) ez a történtek ellenére sem mondható általánosnak a csoport tagjai között!

A '90-es évek közepétől eljött az idő a szükséges változásokhoz. A hatóságok az elmúlt évtized balhéi után egész Európa-szerte megkezdték a huliganizmus visszaszorításáért a harcot. Az U.S. keményebb tagjait kitiltották a klub stadionjából, és csak a szervezett csoportokat hagyták érvényesülni. Így az Ultras Sur is hivatalosabbá, szervezettebbé kezdett válni. Egységes tagságot és az állandó molinók és transzparensek biztosítása végett tagsági díjat vezettek be. Fontos viszont megemlíteni, hogy a stadionból kitiltott elemeket továbbra is támogatták, így nem szakadt szét és egységben maradt a testvériség ezután is. Az egész szurkolói csoport komolyabbá vált. A csoport ekkoriban már közel 6000 tagot számlált. Szervezettebbek lettek, saját termékeket kezdtek forgalmazni (sálak, pólók, zászlók stb.), hogy ezek bevételeiből fedezni tudják kiadásaikat. Gondolom, nem kell megemlítenem, ezzel az ötlettel is élen jártak egész Spanyolországban. Ám a változások ellenére ez az időszak eléggé nehéz volt a csoport számára. Rossz hírük miatt (ugyanis Spanyolországban több helyen is kitiltották őket a stadionokból) természetesen baszk- és katalánföldön érte a legtöbb incidens őket, többször volt, hogy jegyet venni sem engedték őket, hiába utaztak oda akár 600-an. Meglehet, hogy ennek hatására - bár a második legnépszerűbb sport Spanyolországban - de ekkoriban, elkezdett nőni azoknak az U.S. Ultráknak a száma, akik rendszeresen jártak és készültek a Real Madrid kosárcsapatának a meccseire is.

Így készült az Ultras Sur tavalyi lélegzetelállítóan szép molinója a Barca elleni hazai meccsre

1997-98-ra viszont nagyon megugrott a csoport létszáma és a hatóságok is eresztettek a pórázon. Így a csoport, persze a Real nemzetközi sikereinek is köszönhetően, rendszeresen képviseltette magát és a Realt egész Európában. Persze ezek az utazások sem múltak el balhé nélkül. A leghíresebb balhé ebben a szezonban a németországi kiruccanásukkor volt. Ekkor történt az az ominózus eset, amikor az egész frissen érkezett Real szurkolói csoportot letartóztatták, arra hivatkozva, hogy náci rituálékat gyakoroltak, illetve náci horogkeresztes zászlót lobogtattak. A poén az a dologban, hogy ezeket a vádakat senki nem tudja alátámasztani sem fényképpel, sem pedig videóval. „Avval próbálják legitimálni a letartóztatásunkat, hogy az egyik tag náci karlendítést használt és erre nem jutott eszükbe jobb megoldás, mint lecsukni egy egész repülőgépet.” -olvasható az ultrák véleménye az esettel kapcsolatban. Ám a Leverkusen elleni meccsek már csak ilyenek. Azóta számtalan balhé volt a két klub BL meccsei alatt, például egyszer 9780 eurora büntették a klubot, miután a televíziós felvételek megmutatták, hogy a csoport tagjai inzultálták a vendégek fekete játékosait és náci karlendítéseket tettek a Bayer Leverkusen elleni BL-meccsen.

Persze az Ultras Surt soha nem kellett félteni, ha egy kis balhéról volt szó, történetük során hírhedté váltak a „trófeagyűjtéseikről”. A „trófeagyűjtés” lényege, hogy erőszakos összecsapások során megszerzik az ellentábor transzparenseit és ezeket mintegy „trófeaként” hazaviszik. Ennek egyértelmű célja az ellenfél megfélemlítése.

*A csoport tavalyi trófeái

Már az Orgullo Vikingonál is meséltem, hogy ezeknek az ultra csoportoknak rendszerint akadnak szövetségeseik. Nos, ez az Ultras Sur esetében is így van. Az U.S. is nagyon szoros baráti kapcsolatot ápol a Blanquiazules del Espanyollal, ami az Espanyol radikális szurkolói csoportja. Ilyenek még a Curva Sur Hércules (Hércules C.F. Szurkolói), illetve a Ligallo Fondo Norte, a Real Zaragoza szélső jobbosai is. De mivel az Ultras Sur komoly erőt képvisel nemzetközi szinten is, így nem szabad kihagynunk a külföldi testvéreket sem, például a mindig is hírhedt Irriducibili-t, az S.S. Lazio ultráit sem, vagy a német Fortuna De Düsseldorf ultráit sem, akik többek között a már említett Leverkusen elleni balhékban sok segítséget nyújtottak az U.S.-nek.

Az Ultras Sur mára már fogalom. Nem lehet elmenni mellettük, ha többet akarsz megtudni a Real Madridról. Ők a legkeményebbek, mindig ott vannak, mind megjelenésükkel, mind erejükkel a klub mögött. Ők a Real Madrid becsülete. Óriási tiszteletet harcoltak ki maguknak fennállásuk során. Még a klub is kiemelkedően foglalkozik velük a mai napig (a személyzeti vezetők, az edzők és a játékosok is.) A legszebb példámat hoznám itt fel. 2005-ben egy Racing Santander 0-5-ös győzelem után Roberto Carlos megkereste Jose Luis Ochaita-t, az Ultras Sur vezetőjét a meccs után és odaadta neki a mezét, miközben azt mondta: „ezt használjátok fel arra, hogy pénzt szerezzetek az utazásaitok támogatására az idegenbeli meccseinkre.”

Véleményem szerint ez sok mindent elmond arról, mennyire is tisztelik a klubnál az Ultras Surt...

„Esto es Madrid!” = „Ez Madrid!”

Forrás: http://realmadridcf.blog.nepsport.hu