Fantasy Tour – Nagy Magyarország 2003/2004

Alakulhatott volna így is...

Figyelmeztetés!

Az alábbi cikk a képzelet szüleménye, elsősorban megfelelő történelmi ismeretekkel és nagyfokú fantáziával rendelkező olvasóink számára ajánlott!

Év végén sokan igyekeznek mérleget vonni a hátrahagyott esztendőről, melyet mi is megtehetnénk. Leírhatnánk, hogy 2003 őszére sem a bajnokságunk színvonala, sem a mérkőzések látogatottsága nem lett jobb, s emígy az ultracsoportok sem tudnak mindig kibontakozni, még ha a megfelelő ismeretanyagot az évek során több csoport is elsajátította. Beszámolhatnánk arról (újfent), hogy a színfalak mögött, a zöld asztalnál milyen csatározások mennek, s hogy reagálnak minderre a csoportok..., de most máshogy döntöttünk! Az évfordulón egy fantasy tour-ra hívunk benneteket, mely Nagy Magyarország 2003/2004-es bajnokságába repít képzeletben, reméljük egy ilyen szürke, botrányoktól hangos szezon után érdemes lesz elmerengeni, hogy milyen is lehetne a magyar bajnokság.

A közelmúltban jelent meg hazánkban is az ismert történészprofesszor, a német Heribert Illig nagy vitát kiváltó, elgondolkodtató műve a "Kitalált Középkor". Ennek apropóján egy kis időutazásra invitáljuk a kedves olvasót, mindannyitokat.

Képzeljétek el, kimaradt/kitalált volt negyven év a szomorú múltunkból. Nem volt II. Világháború (ha volt nyertünk), nem volt kommunizmus, szocializmus, nem volt ’56, ÁVH, Vörös Terror, D-209-es és társai. A történelmi Magyarország fejlődött, virágzott és ahogy valójában volt (egy időben) Európa egyik vezető hatalma napjainkban is. Tizenhatmillió magyar állampolgár lakja a mai Ausztria színvonalán, mindentől – NATO, EU stb. - független, mint Svájc, tökéletesen eltartja magát, kizárólag nemzeti érdekek vezérlik a politikában úgy jobb mint bal oldalon. Túl szép? Pedig akár igaz is lehetne… Ezen a pár oldalon pedig azt próbáltuk elképzelni, hogy milyen lenne a mai magyar futballvalóság, s a lelátói kultúra, ha a fenti feltételek adottak lennének. Nincs Dinamo, Sparta, Szpartak, Dózsa, Honvéd... van pl: Testvériség, Törekvés, Haladás, Bocskai, Egyetértés, Vasutas... Minden bizonnyal olyan csapatok (települések) is az élvonalban lennének, amelyek a jelen valóságban el vannak lehetetlenítve.

Fantasy világunkban a magyar labdarúgás (a nemzeti tizenegy és a klubcsapatok) miként egykor valóban, sikert sikerre halmoznak, az anyagi háttér stabil, a nézők vevők az igényes játékra, a szurkolói élet pedig igen intenzív és tiszteletet parancsoló minden szempontból.

Amennyiben a Trianonban elszakított országrészek - miként volt rá példa - újra a szent korona alá tartoznának, így nézhetne ki a két 20-20 csapatos profi osztály (ABC sorrendben):

A liga: Csíkszereda, Debrecen, Dunaszerdahely, Diósgyőr, Eszék, Ferencváros, Fiume, Győr, Kispest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Munkács, Nagyvárad, Pozsony, Székesfehérvár, Szeged, Újpest, Újvidék, Zágráb, Zalaegerszeg

B liga: Arad, Beregszász, Békéscsaba, Brassó, Gyulafehérvár, Kassa, Komárom, Nagyszombat, Nyíregyháza, Pécs, Rimaszombat, Sopron, Szabadka, Szatmárnémeti, Szombathely, Székelyudvarhely, Temesvár, Ungvár, Varasd, Vasas(?)

A bajnokságban minden jelentős országrész (Budapest, Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Alföld, Dunántúl stb.) nagyjából egyenlő arányban vesz részt, de nem központi utasításra, hanem mert az egész nemzet közel egyenlő arányban tehetős. A királyi, kormányzati rendelkezések, törvények elősegítik a befektetéseket a sportba, azon belül a labdarúgásba. A magyar arisztokrácia, nagyiparosok és egyéb tehetős üzletemberek körében sikk futballklubot tulajdonolni. A labdarúgás téma a bridzspartykon, a golf, a lovaspóló, az ügető versenyeken, de általában mindenhol. A magyar piac vonzó, ami nem is csoda, hiszen az eredmények jönnek, a játékosok piacképesek, nem beszélve arról, hogy a sportdiplomácia is remekül működik, lévén a nemzetközi szövetségek (UEFA, FIFA) tisztességviselői között is vannak magyar szakemberek. Az EB rendezés, melyet a két kis ország Ausztria és Svájc pályázata ellenében döntő pontozással a magyar nyert, még többet lendített a sportágon. Bizonyos Mezey György nevű világszerte elismert szakember az európai élcsapatok edzőinek tart évente kurzusokat hazánkban. Az utánpótlás-nevelésünk világszerte irigyelt, a korábbi neves játékosok klubhovatartozás szerint vállalnak feladatot nevelőegyesületeiknél, példát mutatva a fociimádó ifjúságnak.

Királyi rendelet írja elő: első- és másodosztályú mérkőzéseket csakis min. 30.000 nézőt befogadni képes, minden európai normának megfelelő stadionban lehet csak rendezni. A szövetség időközben kénytelen volt engedni az ultráknak, így a kapu mögötti lelátókon és a vendégszektorban nincs háttámlás szék, a kerítés maradt és az előre bejelentett pirotechnika engedélyezett. Olyan "ínyencségek", mint zászlópecsételés, - korlátozás, zászlórúd hosszmérés, stb.. fel sem merül. A rendfenntartás elsősorban a királyi csendőrség különleges alakulatának feladata, akik könnyűpáncélos járművekkel, vízágyúkkal, lovakkal, s rizikósabb találkozókon helikopter bevetésével meg is oldják feladatukat. A rendőrség elsősorban forgalomirányítás, ill. stadion környéki helyszínbiztosítás, vendégszurkolók koordinálása téren végez munkát, a stadionokban meg angol mintára udvarias de határozott stewardok igazítanak útba. Természetesen minden arénában zártláncú kamerarendszer pásztázza a szurkolókat.

Minderre bizony szükség is van, hiszen az ultracsoportok és a hoolmobok feladják a leckét. Egészen a harmadosztályig (helyenként lejjebb is), teli kanyarok (3-8 ezerig), hangos kórusok, zászlóerdő, színvonalas és nagy kiterjedésű koreográfiák, a pirotechnika széleskörű alkalmazása, s a legtöbb helyen erős mobok jellemzik a lelátói kultúrát. Otthon mindenki jelentős színvonalon és számban pörög, a vendégszurkolók minden esetben kisebbségben vannak.) Léteznek nagy szövetségek (pl. Székelytömb, Anti Tót Commando, Déli Front...), melyek igen szervezetten és sok taggal működnek. Az utazások jelentős része különvonatokkal történik melyet a rendőrség kontrolál. A célváros állomásán külön erre a célra kibelezett, ablak nélküli buszok szállítják a vendégszurkolókat a stadionhoz, s vissza.

A magyar ultraélet jól koordinált. Legnagyobb szervezete, a "Magyar Ultrák Független Szövetsége" időszakosan összeül, az összes klub által delegált vezetőség közleményeket fogalmaz meg, és ad ki, nem ritkák az egységes fellépések a közös célok érdekében. Minden évben megrendezésre kerül egy országos találkozó (hétvégi program keretében), vásárral, bemutatókkal, kispályás bajnoksággal stb. Ezen európai szinten is számottevő eseményre mindig bejelentkezik néhány szintén nagy nevű európai csoport. A Supertifo rendszeresen foglalkozik a Magyar Királyság mozgalmával, nemritkán oldalakat szentelve neki, bemutatván a főbb régiók jellemzőit, pl.: a székelyföldi stadionokban gyakran látható "Lesz még Bukarest magyar falu" kiírást, a felvidéken az "Anti Tót Commando" jellemző, míg Pozsony-ban mindenki fővárosinak vallja magát, Komáromban pedig a kanyarok minden évben megünneplik Horty Miklós hajdani bevonulását. Fiuméban a közönség hullámzása, a hely szellemének tudható be, Kárpátalján pedig szeretik a legjobbnak mondani magukat.

Minden klub jellegzetes kabalaállatot ill. figurát használ mely mindenhol visszaköszön, ahol a csapat szerepel. (pl. Kolozsvár- Fekete Holló). Minden ultracsoport szemrevaló kiegészítőkkel bír, de ezt néhány helyen csak a kanyarokban a meccsek előtt, máshol pedig nagyobb tételben forgalmazzák. A befolyó bevételekből biztosítják a kellékeket, látványelemeket, raktárhelyiséget, buszbérlést, s forgatják be újra az ajándéktárgyakba.

A nagy terjedelmű s havonta jelentkező 3. Félidő mellett időszakosan megjelenő regionális kiadványok, és minden vezető csoportnak minden hazai meccsre kis tájékoztató kiadványa jelenik meg (Kb. a mai olasz szinten).

És, ha a történelem kereke kicsit másképp forog, s Nagy Magyarország fejlődése nem törik meg a II. Világháború idején ill. után a német, majd a szovjet uralommal – mely utóbbi min. 40 évig tartott-, szóval ha ez mind nincs, akkor hazánk akár a mai Ausztria színvonalán is állhatna, s úgy a labdarúgásunk, mint az ultramozgalmunk is minőségi lehetne.

Evezzünk konkrétebb vizekre. Hogy nézhetne ki mondjuk egy hír a Csíkszereda-Dunaszerdahely rangadóról a Félidőben?

Felfokozott várakozás előzte meg a rangadót, hiszen tegnap játszották az első osztályú jégkorongbajnokság erdélyi rangadóját az elődöntőben, ahol a Gyergyószentmiklósra látogató, s 3500(!) szurkolója támogatását élvező csíkiek 5:4-re nyertek meg, úgy, hogy a csarnokban nyolcezren voltak, s a hazai nézők sem ölbe tett kézzel ücsörögtek. Szóval jó hangulatban várta a város a Dunaszerdahely elleni rangadót, melyre csak 2500 vendégszurkoló kaphatott jegyet. Ugyan a csíkszeredai stadion befogadóképessége 30.000 fő, de a nagyobb rangadókon, főleg amikor kétezer főt meghaladó vendégsereg érkezése várható, le kell zárni a szektorokat, így csak 25.000 néző tekintheti meg a meccset. A jegyek már egy héttel korábban elfogytak, de a fekete piac virágzik... Ott minden meccsre van tikett, ez esetben a vendégszektor melletti kanyarba mintegy 7500 Ft-volt az üzéreknél, a normális pénztári 2300-al szemben. A hazai kanyar (4500 fő) koreográfiát mutatott be, melyben az egész kanyar klubcímeres kiszászlókkal lengetett középen pedig nagyzászló formájában kúszott fel az erdélyi fekete sas. Az első félidő pompásra kerekedett, végig intenzív szurkolás, majd vastaps a vezetéssel pihenni vonuló csapatnak. A második játékrész elején a csíki ultrák újra kitettek magukért, hiszen 40-50 csapatuk színeit felhasználó füstöt gyújtottak be. Majd minden ott folytatódott, ahol az első játékrészben abbamaradt… egészen a 75. percig amikor egy ártalmatlan támadásból egyenlített a DAC. Ekkor az addig jobbára visszafogott vendégszektor vulkánkitörést megszégyenítő gólörömben tört ki, ezt használta ki az Anti Tót Commandó, akik a plexikerítés stabilitását vizsgálták a hazaiak bosszantása végett. Innentől kezdve a lefújásig a felek már csak egymás dobálásával foglalkoztak, de a karhatalom jól oldotta meg a feladatát.

...vagy egy derbi beharangozó: A Ferencváros – Újpest presztízscsatát, a két klub kérésére idén úgy tavasszal mind ősszel a Puskás Ferenc stadionban rendezik, köszönhetően a korábbi évek kétszeres telt házat garantált jegyigényeinek. Szükség is van a 125 ezres arénára, hiszen két nap alatt úgy a Megyeri mint az Üllői úton is elfogyott 50-50 ezer. A szövetség a karhatalommal karöltve ketté akarja osztani a stadiont, ami 15.000 üresen tartását kívánja meg, a szövetség a maradék 10.000 jegyet az Európából érkező igények kielégítésére akarja felhasználni. Ez nagy felháborodást váltott ki a rivális ultracsoportok körében, akik párbesszében állnak egymással, hogy miként lépjenek fel, a szövetség akciója ellen, annál is inkább hiszen még a lilák és a zöldek ezrei várakoznak a megmaradt bilétákra. Egy megbízható forrásból származó információ szerint akár egy több ezres közös demonstráció is elképzelhető a szövetség székháza előtt...

Lehetett volna így is, máshogy is. A szomorú valóság viszont mindenki előtt ismert. Pocsék játék, dilettáns vezetők (tisztelet a kivételnek), céltalan stadionépítések, közöny, érdektelenség, botrányok. A válogatott és a klubcsapatok egyre lejjebb, de valakiknek még így is jó üzlet…

Lehetett volna egy rossz álom is az a lehúzós negyven év, és akkor nem lennének olyanok akiknek még így is jó, hiszen nem lenne "így is".

Forrás: 3. Félidő 2003, B.K.