Magico Brigate Gialloblu

Brigate Gialloblu – Hellas Verona

            Valamikor veronai gerillaharcosok voltak. Ma a Brigate Gialloblu generációja élete alkonyához közelít, de a fiatalok megörökölték az olasz ultrák között legnagyobb tisztelettel övezett, leginkább utánzott és félelmet keltő csoport, a Brigate Gialloblu hírnevét.

            A BG, az első olasz szurkolói csoportok egyikeként jött létre. A város iránt érzett tiszteletük, brit mentalitásuk, a Hellas iránti szenvedélyük a stadionok szurkolótáborai számára követendő példává vált. A BG húsz éven keresztül intenzíven és magas szinten működött, egészen 1991-ig, amikorra szokásaik, megrögzött magatartásuk már nem tartott lépést a létező valósággal. A BG-t elítélték bűnszövetkezet létrehozásában, a Cesena – Verona mérkőzés utáni bizalmatlanság, a feloszlás, ami után a régiek kezére került a kanyar, akik ugrásra készen álltak egy új fejezet megnyitására, mind kritikus percek lavináját jelentette. Ahogy Silvio Cametti, a Veronai harcosok című remek könyv szerzője írta, a Brigate Gialloblu a város keresztje és öröme is volt egyszerre, ami fiatalok százait vonzotta. Ezek a fiatalok a BG’71 felirat mögött motivációt, erős érzelmeket, a törvények átlépését látták. A BG-t jellemezte az a tény, hogy Olaszország szurkolói közül rájuk figyeltek a legjobban és irántuk táplálták a legtöbb ellenérzést. A képmutatás és a megalkuvás ellen az alábbi mondatot használták: „Mi mindenkit gyűlölünk”, amin a csapatnak a Zigoni és Busatta utáni 70-es évekbeli sikerei sem változtattak.

            1984-ben a nagyszerű Bagnoli mesterrel a Verona bajnoki címet szerzett és a déli kanyar megerősítette az európai ultrák között már addig is jelentékeny hírnevét.

            Kezdjük a gyökerekkel! 1969-ben a legélénkebb szurkolók az 14 Fedelissimi zászlója mögé kerültek. Belőlük alakult meg 1971-ben hivatalosan a Calcio Club Verona Brigate Gialloblu. A klub neve akkori politikai indíttatásra utal. Valószínűleg valamelyik, baloldalhoz tartozó szurkoló ötlete volt a névválasztás miután elvetették a Comandos Fedelissimi Gialoblu elnevezést azért, hogy ne másolják a már létező milánói Commandos Tigre brancsot. A Brigate egyik fontos céljának tekintette a stadionok uralását az idegenben játszott meccseken is, ahol kezdetben halálfejes transzparenst tartottak maguk előtt. A szervezés ekkor még kezdetleges volt. A szurkolás a hetvenes évek elején divatban lévő bádogdobos, nagydobos, cintányéros kötött sálas és kézzel varrott zászlós volt. 1974-ben a csapatot már széles transzparenssel kísérték Brescia-ba. A híradók a Bologna, a Vicenza és a Juve elleni igencsak felhevült meccseken már kiemelték a Brigate zavarkeltő magatartását. 1976-ban a Brigate transzparense feltűnt a Chelsea stadionban, a félelmetes Shed egyik szektorában. Azonnal egyetértés alakult ki a londoni támogatókkal ami után a veronai szurkolás kezdte magára ölteni a britek stílusát: olasz stadionban először tűnt fel az Union Jack, megjelentek az első sárga-kék csíkos, a The Deadly Sinner Club és a Hellas Army betűjeleivel díszített zászlók.

1977-ben a Brigate a halálfej helyett a háromoszlopos létrát és alatta az 1971-es dátumot használták a viaszosvászonból készült zászló szimbólumaként. A nyolcvanas években a szurkolók tiszteletlen viselkedést kezdtek tanúsítani az ellenfél szurkolótáborával szemben, kiírásaik ócsárolóak, bár igen eredetiek voltak. A veronai déli kanyar aktivitásával és változatos összetételével tűnt ki a többi szurkolótábor közül. Ebben az időszakban a BG jobboldali politikai irányultságról tett tanúbizonyságot olyannyira, hogy az már a csoport belső jellemzőjévé vált (az alapítók között voltak és vannak ma is baloldali militánsok és keményfiúk). 1982-83-ban gúnyolódva tiltakoztak a színes bőrű Uribe ellen (évekkel megelőzve a Ferrer ügyet, amely kínos időszakot hozott a BG számára). A Brigate kultusza elterjedt az olasz ultrák világában, szurkolási módjuk az egyetlen követendőt jelentette, ők voltak a főszereplők, élen jártak más ultracsoportokkal való összetűzések kirobbantásában. Megjelent a diákos könnyedség (parókák, zászlók, a comoi meccsen hengeres fejfedők, bányászsisakok, felfújható állatfigurák, a veronai déli szektorban eleddig soha nem látott szürreális elemek) amely egyúttal töréspontot jelentett az ultrák szokásaiban. 

            1979-ben a Verona B-osztályba kerülésével elveszítették önmérsékletüket és a milánói, vicenzai szurkolókkal történt összetűzések miatt az újságok címlapjaira kerültek. 1983 a legfelső osztályba való visszatérést és egy új, nagy, a nápolyi szurkolókkal való rivalizálás kezdetét jelentette amit súlyos balesetek, a veronaiak rasszista transzparensei, a nápolyiak szarkasztikus koreográfiái fémjeleztek. A BG-n belül csoportok keletkeztek, mint például a Hellas Army amelyre alapvetően az ASU (Emberi Istállók Szövetsége) és az angol befolyás hatott. Ez a csoport állatias viselkedésével, rendetlenségével, portyázásaival, a bor és a sör mértéktelen fogyasztásával az őrült veronai szurkolók hagyományát folytatta. További egyetemi diákos befolyás jelenlétét reprezentálta az Onto Golosine és a Tartan Army megjelenése. Kezdett bejönni a casual stílus azok által, akik összebarátkoztak a Headhunters Chelsea tagjaival (névjegykártyákat gyártottak az alábbi szöveggel: „Gratulálok, épp most ismerted meg a Brigate Gialoblu-t!”). 1986-ban a BG létezésének a 15. évét ünnepelte és a csúcson volt, előtérbe került az ideológiai oldal és a BG elveszítette eredetiségét. Még a lecce-i szurkolókkal való szokatlan testvériség sem törölte le róluk az Olaszország legrasszistább csoportja bélyeget. A nyolcvanas években a BG visszatért bajkeverő magatartásához, egészen az 1991-es végzetes Milán-Verona mérkőzésig. Az ultrák tizenkét szurkolóját letartóztatták, a BG-t törvénytelennek nyilvánították. A veronai szektor a „Nem a 12. hanem 5000 bűnös” felirat kivételével üresen maradt. Az igazi zűrzavar valójában a bresca-i idegenbeli találkozón történt, amikor felfordították az egész várost. Chiampan klubelnök a BG-t okolta amely önmaga feloszlatásával válaszolt a vádakra azért, hogy ne kelljen számot adnia a rendőrségnek a Verona szurkolók viselkedéséért. A BG kezdetektől létező brit stílusa visszaköszönt a veronai déli szektor új look-jában is amely a La-Manche csatornán túli szektorok nyomdokába lépve visszahozta a két rúd közé feszített vásznon (transzparensen) a BG 71 feliratot új esztétikai irányultsággal és spontán szurkolási móddal megfejelve. Annak ellenére, hogy sokan várták a BG visszatérését a kormánykerékhez ez nem történt meg, -bár visszajöttek néhányan az aranyévek korának vezérszurkolói közül akik az akkori hozzáállással folytatták (ma is léteznek még ezek a csoportok: Banda Loma, Ex BG)-, a Hellas Fans eredetisége már nem a régi, bár még mindig tud meglepetéseket okozni.

Az új déli kanyar: a Banda Loma

Tiszteletlen, casual, és brit; határtalan otthon és kiábrándító idegenben; mindig kész az ellentámadásra; a keményvonalasság támogatója; ez a veronai déli szektor új szurkolótábora a Banda Loma.

            A Brigate Gialloblu hivatalos eltűnése óta tizenegy év telt el. A tagok továbbra is a déli szektoron belül maradtak. Érvényes alternativa hiányában továbbra is úgy irányították a déli szektort, hogy az mindenütt gyűlölt, és tisztelt maradt. A 2000-2001-es idény igazi talányt jelentett. Az év alaphangulatát az ex-Brigate Gialloblu és az Andrea Lomastro-val azonosított Banda Loma közötti szakítás adta meg. A kanyar két részre oszlott; azokra akik a régi Brigate Gialloblu-t sírták vissza és azokra akik az új irányt követték. Aki a déli kanyarba akart bekerülni választania kellett. A figyelmeztetések és a Digos (terrorista- és zavargás ellenes rendőrség) állandó ellenőrzése által megtizedelt Brigate Gialloblu ennek ellenére már kész volt az újjászületésre. Túl sok év telt el a hivatalos feloszlás óta és az idők megváltoztak. Ebben a helyzetben vette magához a szektor irányítását a Banda Loma. Az olasz ultrák nem nézték jó szemmel ezt a változást. Sokan nem ismerték el az új irányzatot és a déli szektort a BG-vel azonosították. A történelmet azonban nem lehet sem megállítani, sem eltörölni. A Brigate Gialloblu húsz éves létezése brites szektort hagyott örökül. Egy szurkolói kanyar amely tüntető és arcátlan volt, hangosan és angolosan nyilvánított tetszést, megmutatta erejét az összetűzésekben. Ugyanezeket a jellemzőket vitte tovább a Banda Loma amely maga mellé tudta állítani a leginkább szkeptikusokat is. A szektor helyzete nem teljesen rózsás; például az idegenbeli találkozókra alig néhányan utaznak el (volt olyan alkalom, hogy egy szerdai meccsre az Inter ellen Milánóba húszan utaztak el) és még kevésbé hallatják a hangjukat. A pármai epizód elszigetelt maradt. Arra a mérkőzésre 5000 szurkoló utazott el és részvételük minden bizonnyal hozzájárult a csapat győzelméhez. Ez egy egyedi eset volt mivel a megmenekülést jelentő döntetlennel végződő reggio-i találkozóra újra csak kevés szurkoló ment el és emiatt a szurkolás halovány maradt. A pármai találkozó nagyon látványos volt mivel azon a kanyar régi és az új szurkolói is részt vettek. A nézetkülönbségeket elsímította a közös cél; a Hellas A-osztályban maradása. A pármai meccs után a kanyarban újra hűvös hangulat keletkezett. A két csoport között nem alakult ki barátság de legalább a békés egymás mellett élés szabályait betartották. A szurkolás helyzete a hazai mérkőzéseken a fentiektől eltér. A tény, hogy a Verona 37 pontjából 31-t otthonában szerzett bizonyítja a hazai biztatás húzóerejét. A kanyar brites stílusban szurkol; hagyományos angol vagy helyi nóták, kerületi vagy fantázia zászlók, itt-ott sárga-kék zászlókkal keveredve. De hazai pályán is van egy kis bűnük: fújjolnak az ellenfél színes bőrű játékosaira. Amikor vége lesz ennek a divatnak, talán ebben az évben tanulhatnak a Hellas Fans szurkolóitól.

            A BG-re visszatérve a szektor esztétikáját illetően a Banda Loma szakított a testvériség intézményével. A külvilág felé való keménység mutatására –a Fiorentina ultráinak kivételével- más táborokkal megszakították a testvéri kapcsolatukat. Elsőként az Inter szurkolóival szakítottak, ami már egy ideje a levegőben lógott. A Curva Nord 69 szorosan kötődött (és kötődött ma is) a BG-hez és annak feloszlása után az Inter ultrái egyik csoportot sem ismerték el a kanyar vezetőjének. Amíg az ex-BG bizonyos befolyást tudott tartani a déli kanyarban a testvériség működött, de rögtön felbomlott mihelyst a Banda Loma vette kezébe az irányítást. Ezután következett a másik politikai testvériség felbontása a Lazio-val. Krízisbe került a Sampdoriá-s kapcsolat amely nem valószínű, hogy fennmarad a mindkét táborban bekövetkezett generációváltás miatt. Az üzenet, amit az új irányvonal küldött egyértelmű; a déli szektor keménynek, agresszívnek, felesleges barátságoktól mentesnek akar látszani. „Egyedül, mindenki ellen” lehetett olvasni a múlt idényben az egyik transzparensen. Ennek ez egyedülnek van egy kivétele a Fiorentina, a violák barátságától egy másik transzparens szerint soha nem akarnak megszabadulni. A testvériséget a lilákkal –akik Olaszország egyik legszilárdabb tábora- a régi kanyartagoknak köszönhetik. Az idei szezonben még szorosabbá vált a barátság a mérkőzés előtti találkozók és az utána való közös ivászatok révén. A régi veronai kanyarról beszélve nem lehet nem említeni a Brigate Gialloblu-t. 1971-ben alakultak, Olaszország negyedik legrégebbi tábora amely iskolát teremtett. Az olasz ultrák rendkívül fontos csoportjává váltak, bár a Verona akkoriban nem volt egy nagy csapat. A BG az olasz félsziget egyik legtöbb újítást hozó, eredeti, különleges csoportja volt. Eredetiek voltak a kanyarban székelő csoportok elnevezései: Front, Vecchia Guardia, Alcool, Hass, Verona Stressata (mára mind feloszlottak) és a dialektusban előadott nóták. A szurkolás áltáluk képviselt módja sok más csoportnak csinált utat. A veronai ultrák mentek először angliai tanulmányútra és hozták be az angolok hangos tetszésnyilvánítását, a zászlókat, a hagyományos angol kórust és nem használták többé a dobok tucatjait. Az összetűzések első soraiban kell említenünk –rossz viszony lévén- a rendőrséget. Számos fegyelmeztetés és bűnszövetkezet létrehozásának vádja miatt 1991-ben a Brigate Gialloblu feloszlatta önmagát nagy űrt hagyva maga mögött a déli kanyarban. 1991-től máig számos csoport alakult a kerületen belül is. A Banda Loma-n kívül nem szabad elfeledkezni a Club 1˙Febbraio-ról és a Lake Zone-ról sem. A Club 1˙Febbraio arról a napról nevezte el magát amelyik napon a BG-t bűnszövetkezet létrehozásában bűnösnek mondták ki. Sok ex-BG-s tagja a Club 1˙Febbraio csoportnak és a további zűrök elkerülése végett a tribünön foglalnak helyet a hazai mérkőzéseken. Ez egy minden bizonnyal innovatív csoport amely egyesíti a BG régi stílusát a megújulással és a casual stílussal. Idegenben természetesen a szektor maradék részén helyezkednek. A Lake Zone a Banda Loma bolygólya. Szélsőségesek, elitisták, rátartiak és a Banda Loma-nál (a Forza Nuova-hoz kötödik) jobboldalibbak, saját magukat az utolsó romantikusokként, a déli kanyar old-style-jának utolsó megtestesítőiként határozzák meg. 

            A bírságok és belső problémák (van aki a BG-t sírja vissza, mások a BL-t követik) ellenére a veronai déli kanyar az olasz ultrák kultúrájának vezetője maradt.

            Hajrá Hellas mindörökké!   

Forrás: 3.Félidő