Ha azt mondom Johnny Rotten és a Sex Pistols, akkor mindenki kapásból rávágja, hogy a punk aranykorának arany ifjairól beszélek. Azonban ha az Oi hasonló nagyságait kellene megemlíteni, akkor csak a témában legjártasabbak tudnák a megfelelő választ. Culture rovatunk e havi oldalán a műfaj keletkezésénél jelentős szerepet játszó Cock Sparrer-t kívánjuk bemutatni, pótolván a méltánytalanul mellőzött stílus hazai megismertetését.
Rossz időben, rossz helyen! Ennél alkalmasabb mondással nem lehetne jellemezni a banda korai időszakát. Amíg a korabeli szcéna, és a lemezkiadók a punk népszerűségét kihasználva olyan csapatokat favorizáltak, mint a Sex Pistols, vagy a Stranglers, addig hőseink sohasem voltak hajlandóak feladni életvitelüket holmi kereskedelmi sikerért. A csapat 1974 közepe táján állt össze az énekes Colin McFaull, a gitáros Garrie Lammin illetve Mickey Beaufoy, a dobos Steve Bruce és a basszuson játszó Steve Burgess közreműködésével. A srácok valamennyien kelet-londoni őslakosok, és nem mellékesen a West Ham United fanatikusai. Amíg a munkák olyan együttesekkel, mint a Stray vagy a Motorhead nagyban segítették a fiúkat egy dallamosabb hangzás elérésében, addig a közös próbák és koncertek a The Heavy Metal Kids-szel arra voltak jók, hogy a színpadi előadások még látványosabbak lettek., egyúttal vizuális élménye is legyen a koncertre látogatónak.
’76 tájékán, amikor már az újságok is cikkeztek Malcolm McLaren legújabb felfedezettjeiről, akik nem voltak mások, mint már a cikk elején említett Sex Pistols, akkor a banda megkereste az aranyfülű managert és rábeszélte őt, hogy látogasson el egyik fellépésükre. A producer elutasította őket, ő inkább az akkortájt címlap sztorivá váló Sex Pistols-ra koncentrált. Jobb híján a fiúk Clif Cooper szárnyai alatt folytatták a munkáikat, aki elintézett egy szerződést az akkoriban sehol sem jegyzett és totálisan parkoló pályán lévő Decca Recordsnál. A kiadót igazából nem érdekelte a punk, ők csalafinta módon csak a pénzre pályáztak, amit a divathullámból esetleg ki lehetett csavarni. Az első kislemezükre a Running Riot és a Sister Susie c. dalok kerültek fel. Ezután következett az első videóklipjük elkészítése, amelyet sokan az első Punk-Oi videónak tartanak…
’77-ben került boltokba a nagylemez, amelyet Spanyolországban adtak ki. Az ezt követő korszak kacifántosra sikerült a bandának: drog, alkohol, és a hasonló problémák. De egy bizonyos, hogy a fiúk úttörő munkája nélkül sehová sem jutott volna az Oi, mint stílus… Sőt talán nem is létezne…
Discográfia:
Running Riot – 1991
Shock Troops – 1992
Rarities – 1992
The Best Of Cock Sparrer – 1993
Guilty As Charged – 1994
Run Away – 1995
Two Monkeys – 1997
England Belongs To Me – 1997
Live And Loud – 1998
Bloody Minded – 1999
Forrás: 3.Félidő/2003
Forrás: 3.Félidő/2003
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése