„Azért születtünk, hogy meghaljunk a színeinkért”

Nemrég olvashattatok egy együttműködésről a magyar Atletico szurkolók hivatalos csoportjával. Most a legnagyobb piros-fehér csoportot mutatjuk be, a Frente-t!

A Frente Atletico nevű csoport (mely a 3. Félidő közönségszavazati listájának European Top 10 kategóriájában a hatodik lett) a Club Atletico de Madrid ultráit tömöríti e néven 1982 óta. Az Atletico szurkolói először 1968-ban képeztek egységet: Pena Fondo Sur (a déli oldal bandája) néven gondoskodtak a szurkolásról hatalmas méretű rudas zászlók és néhány dal segítségével. Először szervezetten az 1972/73-as szezonban utaztak, mégpedig Gijonba busszal. A szezon végére a PFS 700 tagot számlált.

Az 1974-es brüsszeli (Heysel stadion) BEK döntőre tízezren utaztak lengetős zászlókkal. A városban több tucat incidenst provokáltak.

Egy évvel később éleződött ki a rossz viszony a Real Madrid szurkolóival. 1978-ban megváltoztatták nevüket, és felvették egy játékosuk nevét, így ezentúl Pena Ruben Cano néven támogatták kedvenceiket.

Ez a név is csak két évig élt, mert 1980-ban olasz mintára Pena Ultras Surra keresztelték magukat. Ezt a nevet viselik ma a rivális Real Madrid ultrái. Ezekben az években kiszászlók, sálak, mezek, nagyzászlók, és – Spanyolországban először – füst használata jellemezte őket, valamint elkészült egy Super Atletico és egy Ultras Sur feliratú transzparens is. A madridistákon kívül ellenséges viszony alakult ki a Zaragoza ultráival is. 

Egészen rövid ideig a Pena Hugo Sanchez nevet is viselték, majd 1982-ben vették fel a jelenlegi Frente (front) Atletico elnevezést. Évről évre új transzparensek, sálak készültek, rendszeressé vált a füst és a görögtűz használata. Az ultrák idegenbe mindig együtt, szervezetten utaztak, és utaznak ma is.

Kiemelkedett a ’85/86-os szezonbeli KEK menetelés, amikor az FA minden meccsen színvonalasan szurkolt. Az Uerdingen ellen 20, a Kijev ellen Lyonban megrendezett döntőn 50 tüzet gyújtottak be.

A következő évad a brigád krízisét hozta. Ekkor két új csoport alakult a Vicente Calderonban. A Frente aktivistái jobbára csak erőszakoskodásukkal tűntek ki. Színvonalas szurkolást csak a Real Sociedad elleni zaragozai kupaelődöntőn nyújtottak (görögtüzek, füstök, 3 kg nitrát bevetése, új dalok) itt újra összerázódott a banda. A következő szezonban a Frente kötelékén belül egy új csoport alakult ki, Cuntundencia Rojiblanca néven. Mindegyik tagjuk neonáci huligánnak vallotta magát, és főként nekik volt köszönhető, hogy a portugál Guimares és Real elleni idegenbeli derbiken a metróban verekedések zajlottak. E csoport hamar megszűnt, ám tagjai nem hagyták el a Vicente Calderon lelátóit.

Az 1988/89-es idényben barátság alakult ki a gijoni Ultra’ Boys tagjaival. Egy év múlva 12 komoly, jól szervezett és látványos szurkolást láthattunk. Idegenbeli útjaikat rendre botrányok kísérték. A ’90/91-es évadban a Temesvár elleni UEFA kupa meccsen 4500 ultra tombolt, begyújtottak 150 kg (!!!) nitrátot is. A Mallorca elleni kupadöntőn 5000 ultra vonult a Bernabeuba egyenpólóban.

A következő szezon a csoport legjobb idénye volt, ekkor a csapat a KEK-ben szerepelt. A Madrid és a Barcelona elleni rangadókon szabályos tűzijátékot rendeztek, míg a Manchester és a Brugge ellen a koreográfiák mellett 300-300 füstbombát gyújtottak, mely az egész Fondo Surt beborította. A Brugges-i kirándulásra 75 ultra indult el, közülük 60 a belga fogdákban végezte, verekedés és randalírozás miatt.

A Deportivo elleni bajnokit a stadion betiltása miatt Cáceresben kellett lejátszani. A kilenc busznyi frentista óriási botrányt kavart, rengeteg tagjukat letartóztatták. A vadak odáig is elmerészkedtek, hogy egy rendőrautóra F és A betűket fújtak, a két betű közé pedig egy horogkeresztet ékeltek. A Bernabeuba ez évben 4000ren vonultak, egytől-egyig piros bányászsisakban (a sisakokat a stadionba nem vihették be), a kupaelődöntőre a Real ellen 8000-ren ruccantak át. A ’92/93-as szezontól a pirotechnika használatát nem nézik jó szemmel Spanyolországban, így napjainkban is a koreográfiák minősége rangsorol. A nemzeti rendőrség mind nagyobb erőkkel koncentrál a meccsekre ezen idénytől, így a stadionok környékén, illetve a stadionokban a balhék mind ritkábbá váltak.

A csoport fennállásának tizedik évét a Valencia ellen egy 6000 kartonos koreográfiával ünnepelte. A bemutatott 10 látvány közül kiemelkedett a Barcelona elleni 10000 pénztárgépszalag berepítése. A következő év még jobbra sikeredett, 17 koreográfiát jegyezhettünk fel a nevük mellé. A Madrid és a Barca ellen 10-10 ezer kartont használtak fel. Egy év múlva romlott meg a viszony a FA és a barcelonai Boixos Nois között a Camp Nouban rendezett rangadón, amikor a 4 busznyi fővárosi ultra folyamatosan zengte, hogy „Espana!, Espana!”, amit a katalánok nem vettek jó néven. E két csoport jó viszonya mindkettőjük „antimadridista” mivoltjából fakadt, de a politikai nézetkülönbségek miatt felbomlott.

A csapat kis híján kiesett, de azért 9 látványos koreográfiát létrehoztak. A csoport a ’95/96-os szezonban kisebb belső válsággal küszködött, de a spanyol ultra lap, a Super Hincha osztályzatai alapján ismét a legjobbnak bizonyult. Immáron a három szavazásból harmadszor.

A FA fennállása óta a spanyol ultra élet legjobb és legmeghatározóbb csoportja, csak a rivális Ultras Sur veheti fel vele a versenyt. Jelenleg 6000 körüli a taglétszáma. A régi tagok 500, az új tagok 1000 pesetát fizetnek évente és különféle kedvezményeket élveznek (olcsóbb utazás, ajándéktárgyak). Minden évben új tagságit adnak ki, rendre új sálakat készítenek, bővül a T-shirt kínálat, és szezononként más-más drapéria lóg a déli oldal fő helyén.

A tagok idegenbe buszokkal, ill. autókkal utaznak. Politikai nézetüket tekintve nacionalisták és fasiszták alkotják soraikat. A Skinheads nevű szekció minden évben új transzparenssel képviselteti magát, és saját ajándéktárgyakkal is rendelkeznek. Mellette a Nueva Guardia is nyíltan vállalja fasiszta beállítottságát.

A Frente megveti a kommunistákat (bár létezett egy alig tucatnyi tagot számláló, Red Star nevű baloldali szekciójuk), a punkokat, a heavyket, és a nem spanyolokat. Igazi barátaik nincsenek, jó a viszonyuk a már említett Ultra’ Boys-sal, sőt a már nem létező oviedói Brigadas Azules-sel is jó kapcsolatban álltak. Ellenségeik névsora ennél jóval hosszabb, kiemelkedő a madridi Ultras Sur, a barcelonai Brigadas Blanquiazules (Espanol), a zaragozai Ligallo Fondo Norte, a valenciai Yomus, és a baszk csoportok elleni gyűlöletük.

Szekcióik behálózzák az egész országot (Cuenca, Las Palmas, La Coruna, stb), Madridot (Pozuelo, Alkobendas, Leganes, Parla). Portugál szekciójuk is igen jelentős.

A rendőrséggel kifejezetten rossz a kapcsolatuk, a Policia Nacional többször alkalmaz erőszakot velük szemben. A Frente írt egy nótát először a rendőrökről, ami nem nevezhető éppen dicshimnusznak.

A klubvezetés támogatja őket, a botrányhős elnök Jesus Gil y Gil kedveli a FA fanatikusait. „Uno, grande, eterno y antimadridista”, azaz egyetlen, hatalmas, örök és madridellenes – hírdetik magukról. A csoport mottója: „Nacidos para morir por tus colores”, azaz: „Azért születtünk, hogy meghaljunk a színeinkért”.

Kíváncsian várjuk az őszi folytatást, a FA a BL meccsein is bizonyíthat, és jövő ilyenkor talán előrébb fog állni a Top 10-en.