„Nápoly ezerszínű, ti csak fekete-fehérek…”

Nos, ha már tegnap kitekintettünk egy régebbi történet erejéig a Vezúv tövéhez, magától adódik a dolgot, hogy bemutassuk a nápolyi ultrákat a nagyközönségnek. Méltán híres a dél-olasz stílus a világon, a tömeges turnékkal megismertette magát a kék-fehér brigád szerte a Európában. Jó és rossz értelemben egyaránt. Azok számara, akiknek ismeretlen a CUCB, következzen most ez a történeti post.

Commando Ultra Curva B (Napoli)

Nemcsak pizza, napsütés, zene, vagy a helyi alvilág, a Camorra, ahogy a közhelyekben szerepelni szokott. Nápolyhoz ugyanúgy hozzátartozik a focicsapat és annak fanatikus közönsége is. Ennek pedig egyik karizmatikus személyisége Gennaro Montuori, ismertebb nevén csak Palumella. A történet 1972-73-ban kezdődik, amikor a Curva B elkezd szerveződni, azzal a nem titkolt céllal, hogy minél több fiatalt győzzenek meg, hogy a kanyarból szurkoljon a Nápolynak és ezzel a szurkolást is fellendítsék. A különböző külvárosokból összegyűlt szurkolók elhatározzák, hogy csoportjukat Ultras névre keresztelik. Montuoriék azonban hamarosan egyesülnek a Curva A, Commandos csoportjával, majd a Commandos Ultras-ból előbb Commando Ultra’ lesz, majd nem sokkal később a végleges név: Commando Ultra’ Curva B.

Ellentétben az addig működő kisebb csoportokkal, a CUCB nemcsak egy városrészről toborozza össze tagjait, hanem a város minden részéről, politikai hovatartozás és anyagi háttértől függetlenül. A CUCB rövid időn belül a nápolyi szurkolótábor meghatározó csoportja lesz.

A ’80-as évek első felében megalakul az Ultra’ Napoli South Boys és a Napoli Alta Tensione (magas feszültség) is, míg a ’90-es években a Seguaci (kísérők) és a Blue Condors.

Amikor ’79-ben a rakétával fejbe lőtt, és életét vesztett Lazio szurkoló Paparelli tragédiája miatt tilos kitenni a stadionokban az „Ultra” szót, a csoport Sostenitori Azzuri-ra (kék szurkolók) változtatja a nevét.

A Maradona korszak

A csapat és az egész szurkolótábor, így a CUCB legszebb évei. Már az „isteni” Diego nyári bemutatásakor megtelik a 80.000-res San Paolo stadion. A városban soha nem látott futball láz lesz úrrá, még azok is szívükbe zárják a csapatot, akiket addig nem nagyon érdekelt a labdarúgás. Telt házas mérkőzések, hatalmas szurkolás. Ezekben az években születnek az azóta híressé lett és sok szurkolótábor által szeretettel énekelt dalok, mint a poropoppero, vagy az oh mamma mamma… (óh anyám, tudod miért dobog úgy a szívem, láttam az isteni Diego-t…). A két bajnoki cím után a város teljes kék-fehérben díszelgett, a lakóházak minden ablakából lógott ki valami focicsapattal kapcsolatos ereklye, míg a leleményes nápolyi árusok, a nagy rivális AC Milan elnökének, Silvio Berlusconinak a könnycseppjeit árulták a piacon, kis üvegcsében.

A Commando Ultrá felépítése

A CUCB-nak 7000 fizető tagja van, és a csoport számos híres koreográfiával állt elő az évek során. S ahogy Montuori meséli: „Egy igazi csoportnak, egy családnak érezzük magunkat, sőt talán még annál is többnek, mivel számítógépeink, faxunk, titkárnőink vannak, pártoló tagjaink között pedig ügyvédek és orvosok. A nápolyi szurkolóklubokat töm9rítő Associazione Napoli Club tagja vagyunk mi is, egy helyi televízióban saját televíziós műsorunk is van, ahol gyakorta vendégeink játékosok és újságírók. Ezen kívül van egy havonta 20.000 példányszámban megjelenő színes magazinunk, az „UltrÁzzuro”, és épp készülőben van egy könyv, ami a nápolyi szurkolói élet történetét fogja bemutatni.”

Barátságok

A CUCB testvéri kapcsolatot ápol a Genoa és a Palermo szurkolóival, de régóta tartó a barátság az Ancona és Empoli híveivel is. Amikor a Perugiaval játszottak a kékek, a két tábor szintén egymás iránt érzett szimpátiájának adott hangot.

Az utolsó szó jogán

A CUCB szeretné tudatni mindenkivel, hogy nem haragszik a veronaiakra vagy a bergamóiakra, a provokációikra mi iróniával válaszolunk, mint pl. a banánt formázó kartonok a Verona ellen, vagy amikor a színskála szinte minden színű kartonját emeltük fel a juventusosoknak, a kiírással: „Nápoly ezerszínű, ti csak fekete-fehérek…” Ez a nápolyiak igazi szellemisége.

Palumella

A szurkolótábor egyik legvitatottabb személyisége. Vitathatatlan érdemei vannak a a CUCB születésében és a nápolyi ultra élet híressé fejlődésében. Négy gyereke van, Maradonának azóta is jó barátja, és mi más is lehetne az első szülött fiának a keresztneve, mintha nem Diego Armando. Órákkal kereskedik, újságíró, az „UltrÁzzuro” magazin kiadója, valamint „Az egy óra a Curva B-ben” című televíziós műsor vezetője. Két filmben is szerepet kapott, az egyik a szurkolókról szóló: „A Curva B fiai”. E sokoldalúsága miatt azonban rengeteg az ellensége is. A szurkolótáboron belül évek óta kiélezett a CUCB viszonya a szintén a B kanyarba tanyázó Fedaynnal, valamint az „A” kanyar összes csoportjával. A szemére vetik, hogy ennek az életstílusnak már köze sincsen az ultrához, és csoportja a laziosokhoz hasonlóan inkább már egy kereskedéssel foglalkozó iparág, mintsem ultracsoport. Ugyanakkor Montuori több, mint 500 a Curva B által bemutatott látványosság aktív szervezője és legutóbb újra az ultrák tiszteletbeli vezetőjévé választották, így a sajtótribünről újra visszatér a kanyarba, hogy 41 éves kora ellenére is ő irányítsa az első osztályban a kékek szurkolótáborát.

Forrás: 3. Félidő 2000, M.S.C.