"Az Isten nekem észt adott, de a zvezda azt mind elvette!”

DELIJE (Crvena zvezda)

A történelem:

A Crvena zvezda (ezen a néven) 1945. március 4.-én alakult meg. Már ekkor létrejött a baráti kör is, amely akkor úgy 100 főt számlált. Tagjaik ekkor még nagyrészt a gazdagabb rétegekből kerültek ki, de már néhány „munkásgyerek” is bekerült a zvezdának eme különös varázsába. Ekkor még a Partizannal közös stadionban kezdődött meg a szurkolók rétegződése. A 60-as évek végére a nézők sípokat, dobokat használtak, kopjás zászlókat lengettek, és rendesen szapulták az ellenfelet, no meg a bírókat. Innentől kezdve már szurkolóknak hívhatjuk őket. A 70-es évek hozták az igazi változásokat. Létrejött az első igazi törzskocsma (Fehér Város) is. A kocsma, ahol a belgrádi mag gyülekezett és ahol az ellenfél szurkolói először adták oda önként a sáljaikat, zászlóikat a C.z. szurkolóinak. A mérkőzések kezdete előtt kirakták zászlóikat az északi tribünön, és - ekkor még – ülve biztatták kedvenceiket. Ekkortájt hatalmas graffiti díszelgett a városi pékség falán, melynek szövege ez volt: „Az epicentrum őrülete, őrült észak!” (Szó szerinti fordítás.)

A 80-as években nagy „robbanás” következett be a világ szurkolói életében, s ebből a C.z. is kivette a részét. Hatalmas változások következtek be a szurkolótáborban. Megalakultak az első csoportok:

            - Ultras: Tagjai az olasz stílus iránt vonzódtak. Pirotechnika és koreográfiák alkalmazása jellemezte őket.

            - Red Devils: Tagjai szerb és az angol szurkolói mentalitást ötvözték. Hitvallásuk elég egyszerű volt: alkohol, drog, verekedés. A későbbiekben ők voltak azok, akik túlnőttek szurkolói szerepeiken, és különös bandákba verődtek Belgrád utcáin. Elég érdekes szlogenjük volt ebben az időben: „Az Isten nekem észt adott, de a zvezda azt mind elvette!”

Mivel ekkor még itt is tombolt a kommunizmus és a két csoport ősszerb nézeteket vallott, a két mob majd’ felét a központi börtönbe zárták, ahol élvezhették a hatóság „vendéglátását”. Újabb csoport jött létre Zulu Warriors néven, így már három group alkotta az északi tribün gerincét. Több, ezekhez képest kisebb csoport is megalakult: Winners, Red-White Angels, Eagle Brigate, Red Star Clan, Red-White Army. Bárhol is legyenek, verekedések tömkelege kíséri a zvezda fellépéseit.

A 80-as évek végére kialakult az északi kanyar nézete is, mely „szélsőséges szerb öntudatú” eszmét foglal magába. (Tehát a C.z. szurkolói nem kommunisták, mint ahogy azt sok magyar szurkoló hiszi.) Bár ekkor még ők sem gondolták, hogy mi lesz a vége ennek a nacionalista népekből összetákolt országnak. Ebben az időben a politikai befolyásoltság komolyan fenyegette a zvezdát, de egy találkozón eldöntötték, hogy semmilyen párt támogatását nem fogják elfogadni. Pedig ez akkoriban elég divatos volt, pl Bad Blue Boys – Horvát Demokrata Egyesülés. Ennek ellenéra a csoportok és az egyének bármilyen nézetet vallhattak. Erre példa, hogy a ’90-91-es években hatalmas Dávid csillagos zászlók lengtek az északi tribün bal oldalán, míg a jobbon óriási Skins felirat virított.

1989. január 7-ém ült össze a zvezda szurkolóinak stábja és alakította meg a Delije Severt (Északi Hősök) Egy név, egy címer, és egy álom, hogy európai csoportként emlegessék őket szerte a nagyvilágban. Megnyílik az első C.z. szurkolói bolt és információs center. Sálak, kazetták, zoknik stb. kerülnek forgalomba a csapat és a csoport nevével ellátva. Innentől kezdve a zvezda és csoportja félelmet keltő név lesz, az „északi szél” végig söpör Európán. A svájci szöcskék után Drezdában náci verés, Münchenben rendőrverés, mígnem elérkeznek a BEK kapuja elé és a C.z. – Bayern München visszavágó után majdnem elviszik az egész stadiont. A döntő valós álommá vált. Szurkolók tízezrei indultak el hajóval, autóval, buszokkal, biciklivel Bariba, a döntő helyszínére. Európa és a világ összes C.z. szimpatizánsa együtt szorított a zvezdáért.

… és sikerült, de evés közben jön meg az étvágy. A csapatnak 1991. december 8-án a chilei Colo-Colo ellen a Világkupát is sikerült megszereznie.

Jugoszláviában kitör a polgárháború és sok szurkoló érzi úgy, hogy ott kell lennie a csatatereken, hisz szerb érdekeket kell védenie. Szinte természetes, hogy ezek után generációváltás következik be: az idősebbeket fiatalok váltják föl. Az egyetlen vigaszukat a szankciók bevezetése után a Partizan jelentette, hiszen minden téren ők voltak az egyetlen méltó ellenfelek. Sajnos a háború és a szankciók visszavetették a szurkolást, de most, hogy megnyílt az út Európa felé, csak ennyit üzennek: „Vigyázzatok, jön az új hullám!”

Napjainkban:

• A klub nagyon sok pénzzel támogatja a szurkolókat. Utakat szerveznek ingyen repülőjegyeket, ill. belépőjegyeket biztosítanak nekik, amelyek a 2-3000 darabot is elérhetik. Ezenkívül volt rá precedens, hogy 100 görögtűzzel ajándékozta meg az egyesület a szurkolókat.

• Rengeteg saját sáljuk van, de nehéz szerezni belőle, mert viszonylag kevés készül belőlük, és az áruk sem alacsony (darabja 25-30 DM).

• Minden csoportnak három lényeges dolgot kell szem előtt tartania: zvezda, Belgrád, Szerbia.

• Előszeretettel barátkoznak a skót szurkolókkal (lásd: a korábbi kupameccseken együtt mulattak a Hearts és más skót csapatok szurkolóival), barátaiknak tekintik az Olympiakosz szurkolóit, és a BEK döntőn a Bari szurkolók is nekik szorítottak.

• Szekcióik behálózzák Európát. (Svájc, Németország, Párizs, Bécs, Budapest)

• Példaképeik nincsenek, a zvezda szurkolóinak saját stílusa van.

• Kapcsolatuk a rendőrséggel változó., általában az előző meccs eseményeitől függ. De van egy társaság, akik azért járnak meccsre, hogy rendőri relikviákat gyűjtsenek!

• Európa legjobbjai között a helyük, de mindenkinek figyelembe kell vennie az ország helyzetét más európai országokhoz viszonyítva.

Érdekességek:

• A Bayer München elleni BEK döntőn a Delije 258 görögtüzet gyújtott be, körben a stadionban.

• Jelenleg a rendes szurkolókat hívják még mindig Delijének, az igazi ultrák neve Ultras.

• Hatalmas verekedéseket produkáltak a régi Jugoszláviában az összes horvát bandával. Ezek közül is a leghíresebb a maksimiri tömegverekedés volt, ahol egy összefogott horvát koalíció csépelte a 2000 bátor Crvena-harcost.

Forrás: R.R., 3.Félidő 1996.