"Schindler zsidói, üdvözlünk titeket"

Schindler zsidói, üdvözlünk titeket

Szeptember 4-én került sor Zabrzeban a Lengyelország – Németország „barátságos” labdarúgó- mérkőzésre. A várhatóan nem mindennapi eseményre egy újpesti huligán is elutazott, így az alábbiakban a vele készült beszélgetést olvashatjátok.

Mi adta az inspirációt, hogy elutazz erre a meccsre?

Több német barátom van (huligánok), akikkel levelezés formájában, ill. alkalmanként személyesen tartom a kapcsolatot. Nem titkoltan példaképnek tekintem a német huligánokat. A közelmúltban pl. kint voltam a Dortmund – Ajax, és a Möchengladbach – Feyenoord meccsen, amely olyan mély benyomást tett rám, hogy eldöntöttem rendszeresen fogok járni német huligánokkal meccsre.

Mivel utaztál, és mikor érkeztél meg?

Vonattal mentem ki Katowicébe és onnan átszállással Zabrzéba. Összesen 10 órás út. A vonat reggel 6-kor volt az állomáson.

Innentől kezdve mesélhetsz…

Elmentem a stadionba jegyet venni, ekkor még egy lélek sem volt ott. Aztán visszamentem a pályaudvarra, mivel tudni kell, hogy a német huligánok, ha elmennek egy idegen városba, akkor mindig a pályaudvaron találkoznak. Ekkor (reggel 8-óra) már itt volt 10 német hool, akikkel elmentünk sörözni.

Hogy értettétek meg egymást, ill. mi volt az ő véleményük, hogy magyar létedre ott voltál?

Elég jól beszélek németül, és semmi ellenvetésük nem volt, hogy magyar vagyok, sőt ők szólítottak meg (ismeretlenül), hogy „deutscher?” (német?”. Ez volt számomra a legnagyobb elismerés.

Söröztetek, és…

Odajött három lengyel hool, beszóltak a németeknek, akiknek több se kellett, felborítottak néhány asztalt, de mire ütésre került volna a sor, a lengyelek elillantak. Az ezt követő időszak várakozással telt, mivel a német huligánokat szállító vonat fél kettőkor érkezett Drezdából.

Gondolom ekkor már jó néhány rendőr is volt a helyszínen.

Kb. 100 rohamrendőr várta a 400 hoolt, akikhez később még csatlakoztak 100-an. A rendőrök erőszakkal a stadionhoz kísérték a „vendégeket”, akik a jegyvásárlás után kisebb csoportokban visszaszivárogtak a belvárosba. Amely belváros elég lepukkant képet mutatott, látszott, hogy az emberek a helyi bolhapiacról öltözködnek.

Nemsokára feltűnt 15 lengyel hool, akikre rárajtoltak a németek, de harc nem alakulhatott ki, mert a hazaiak nyúlcipőt húztak, de egyikük így is elhasalt. Eközben a rendőrök hátulról gumibottal ütötték a németeket. A had hatóra felé ért a stadionba, a meccs ½ 9-kor kezdődött. Kis idő múlva arra lettünk figyelmesek, hogy az utcáról csatakiáltások hallatszanak. Kb. 50 német kergette a lengyeleket. Viszont ezek a németek nem a vendégszektorba jöttek be, hanem az egyik lengyel kanyarba, és ha már ott voltak, rendesen aprították a polandereket, miközben a már ott lévő német huligánok tapssal jutalmazták az akciót.

Hány lengyel gyűlt össze kezdésre?

11 ezer lengyel volt, amelyből 150-200 lehetett a huligán. De meglepő volt, hogy a hazaiak sem az utcán, sem a stadionban nem alkottak egységet. Sőt, rendőrkordon választotta el őket egymástól.

Ha a lengyelek össze álltak volna, melege lett volna a németeknek?

Ha ez így is lett volna, nem tudtak volna akkora ellenállást kifejteni, hogy a nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező német huligánokat megoldatlan feladat elé állítsák.

A németek a himnusz alatt náci karlendítésekkel köszöntötték a játékosaikat, majd a himnusz után üzenetet feszítettek ki, melyre az alábbi szöveg volt írva: „Schindler juden, wir grüssen euch!” („Schindler zsidói, üdvözlünk titeket”)

Milyen dalok mentek?

Lengyel részről: „Scheiss Deutschland, scheiss! („Szar Németország, szar!”) görögtűz, háttal szurkolás, kődobálás. Jól adták elő. Német részről: „Juden, juden, juden, wir sind die deutscher!” (Zsidók, zsidók, zsidók, mi vagyunk a németek!) „Zig-zag zigeuner park!” (cigánypark!) Auswitz!, és egy rakétát lőttek ki a lengyelekre. A Schindler üzenetet letépte a futópálya felől egy bátor lengyel hool, ez adta az olajat a tűzre: a németek összeverekedtek a rohamrendőrökkel, két hoolnak betört a feje. A szünetben a németek be akartak mászni a pályára, de a rendőrök visszaverték őket, és a szektorban is rendet tettek. Utána már viszonylag lenyugodtak a kedélyek, „csak” egy kis célbadobás (kövekkel) maradt hátra. Annyira figyeltem, hogy ne találjon el semmi, hogy végül a lábamat telibe kapta egy méretes darab. A meccs után 20 percig tartottak a szektorban, utána a kivonuláskor egy tök sötét utcában vonultunk, és egy dal éneklése kíséretében mindenki trappolt. (Mint a seregben). Ezt a lengyel rendőrök sem bírták cérnával, és gumibottal fejezték ki nemtetszésüket. Amikor a vonat este 11-kor elindult az állomásról Drezda felé, a huligánok búcsúzóul sörösüveg-záport zúdítottak a tehetetlenül ácsorgó rohamrendőrökre.

Forrás: 3. Félidő 1996