Feyenoord Rotterdam Casuals

Feyenoord Rotterdam Casuals

Mostani számunkban egy olyan csapat szurkolóival ismerkedünk, amely már bizonyított mind a pályán, mind szurkolói téren. A rotterdami csapat szurkolóit Európa egyik legfélelmetesebb bandájaként emlegetik, és ezt a kétes jó hírt, úton-útfélen igazolják is. Írásunknak apropót a Feyenoord idei remek szereplése nyújtotta, elég csak ha a hazai környezetben megnyert UEFA-döntőre, vagy a Monacóban lejátszott Szuper-Kupadöntőre gondolunk.

Feyenoord Legion

Mint azt bizonyára sokan eddig is tudták, a Feyenoord Legion az egyetlen olyan holland szurkolóbrigád, amely olyan reputációt szerzett magának, amelyet mind Hollandia határain belül, mind Németalföldön kívül rengetegen ismernek, sőt elismernek. Nincs még egy tábor, amely olyan fanatikus hangulatot teremtene otthonában, mint ahogy azt a rotterdamiak rajongói teszik a De Kuip-ben. Nincs még egy olyan klub, amely ilyen hírhedt lenne szurkolóiról Hollandiában. Nincs még egy olyan klub, ahol a szurkolók bizalma és reménye sosem hal meg. Nincs még egy olyan klub, amely oly’ gyakran találkozik a szurkolóival, mint a Feyenoord, a játékosok és a szurkolók kapcsolata is nagyon közvetlen.

A Feyenoord Legion mindenhova követi a csapatát, akár Hollandián belül, akár a külföldi országokban. Erre egy kitűnő példa az 1963-as BEK elődöntő mérkőzés Lisszabonban a Benfica ellen, ahova két hajó szállította a hollandokat, ezen kívül még rengetegen utaztak vonattal, busszal és kocsival is. A Feyenoord szurkolói ugyancsak ismertek erőszakos megnyilvánulásaikról. Az első összecsapások 1974-ben történtek, méghozzá az angol Tottenham elleni páros mérkőzésen. Ezek után a nyolcvanas években, az úgynevezett klasszikus huligán időszakban a „Vak S” szerzett magának hírnevet amerre csak megfordult. Egyre többen, és helyen kezdtek el beszélni a kapu mögötti állóhelyről. És a fiúk idegenben léptek fel, a vendéglátó városok rettegésben töltötték a szombat vagy vasárnap délutánokat… 

Későbbiekben a „Vak S” mint név megszűnt létezni, helyette a kilencvenes években inkább az SCF (Sportcklub Feyenoord) elnevezést kezdték használni. Ez a három nagy fejezet természetesen mélyen bevésődött a Feyenoord fanatikusok történelemkönyvébe, mint több remek táptalajt nyújtott a modernkori huligánkultúra kialakulásához. A Feyenoord szurkolók erőszakos megnyilvánulásaik miatt -amelyeket európaszerte követtek el (Gladbach, Stuttgart, Bremen, Düsseldorf és Leverkusen)- az UEFA fekete listájára kerültek, sőt ott is az előkelő első helyen végeztek, amely azt jelentette, hogy őket kezelték a legveszélyesebb táborként Európában…

De a Feyenoord szurkolók nem csak az erőszakos cselekedeteikről híresek, hanem arról a fantasztikus szeretetről is, amelyet a csapatuknak adnak. A Feyenoord egy alvó óriás, amely csak esetenként ébred fel. Aztán ha egy bajnoki címet vagy kupát nyer a rotterdami gárda, százezrek özönlenek az utcára, hogy énekeljék a csapat dalait, és együtt osztozzanak a város dicsőségében. És a dalok virradatig szólnak a város főterének közelében a Coolsingelen. (És valljuk meg mostanában volt is okuk ünnepelni a hollandoknak!)

A Szurkoló

Feyenoord Szurkolónak lenni nem mindig könnyű. Akkor Feyenoord szurkolónak lenni, amikor méregdrágán kell a jegyet megvenni egy PSV-Feyenoord meccsre, amit 7-2-re elvesztünk. Feyenoord szurkolónak lenni akkor, amikor ünnepelve vonulsz a „templomba”, az újjáépített „de Kuip”-be, és a csapat lélektelen játékkal veszt 2-1-re. Feyenoord szurkolónak lenni, amikor reggel fél ötkor kell felkelned, majd nyomorultul szakadó esőben jegyekért sorban állni Groningenben egy sima bajnoki meccs előtt. Feysenoord szurkolónak lenni akkor, amikor a meccs után a szomszédod felhív, és az eredmény után érdeklődik. Természetesen már tudja, hogy vesztett a csapat, és te nem tehetsz semmit, csak sírsz, ordítasz, toporzékolsz. Feyenoord szurkolónak lenni akkor, amikor 15000 társaddal együtt utazol el Németországba, és ennyi emberrel együtt szurkolhatsz a csapatodért. Feyenoord szurkolónak lenni, és tudni, hogy az évszázad legtehetségesebb játékosának tartott Johan Cruyff a Feyenoord tartalékcsapatának tagja volt egy évig, de nem kellett, és ezért elkerült a csapattól. Feyenoord szurkolónak lenni akkor, amikor az unokádnak meséled, hogy mikor és hogyan kötöttél házasságot a Feyenoorddal. Feyenoord szurkolónak lenni, sírni és énekelni akkor, amikor a csapatod megveri a Juventust, ennek ellenére nincs esélye továbbjutni a Bajnokok Ligája második körébe. Feyenoord szurkolónak lenni nem is hangzik olyan rosszul, nem? És nem is az. Ahogy itt Rotterdamban válaszolnak erre a kérdésre: Ech well! A Feyenoord szurkolónak lenni néha nagyon jó élmény, de néha nagyon rossz is tud lenni. De egy dolog biztos. Hogy te egy Feyenoord szurkoló vagy, és nem azzá lettél. Nem lehet azzá válni. És ha azt mondod, hogy az lettél, nem tudod, hogy mindig is az voltál, csak legfeljebb később sikerült erre rájönnöd. És elfogadnod ezt…

Hand in Hand Kameraden! (Kéz a kézben barátok!)

Amikor a csapat nyer valamit, a boldog szurkolók ünnepelnek. Ahogy már mondtam ilyenkor emberek ezrei lepik el Rotterdam utcáit, karneváli a hangulat. Mivel ezek az emberek nem csak egy-egy diadalkor keresik egymás társaságát, ezért a véleménycsere a szurkolók közt mindennapos. Rengeteg fanzine megjelenéséről is híres a Feyenoord tábor, ezeken a csatornákon keresztül is cserélnek véleményt a fanatikusok, de amiatt is jó a sok kis magazin, mert rengeteg szurkoló véleménye nem áll összhangban a napilapokban közöltekkel, és rengeteg szurkoló érzi úgy, hogy a klub hivatalos sajtókiadványaival, és a hivatalos szurkolói klubbal nem tud azonosulni. Ez nem kritika, de azt el kell fogadni, hogy vannak, akik nem osztják véleményüket a profi újságírókkal. Már ha csak arra gondolunk, hogy mennyivel másképp lát. Az igazi rajongó látja azt is, hogy az egyre elanyagiasodó sportban mennyire háttérbe szorul maga a játék. De aki igazi szurkolónak vallja magát, az azt is tudja, hogy a játék szerelmese, s feltétlen hűséget esküdött egy klubnak. Az újságírók magasan fent ülnek egy meleg helységben és tudósítanak. A fanzinek nem ilyenek. Ezek szívből íródnak, lelkesedésből, és semmilyen érdek nem húzódik mögöttük. Ezek a kis lapok, mint sok minden más Angliából terjedt el. Kezdetben a kis füzetecskék még zenészekről szóltak, de később a futball fanatikusai is szükségét érezték hasonló véleménynyilvánítási formának, és írtak a saját maguk szórakoztatására a játékosokról, vezetőkről, és nem utolsó sorban magukról. Általában ebben az időben még stencilező gépekkel sokszorosították őket. Az évek múlásával több Feyenoord szurkolói fanzine is megjelent, ezek közül a leghíresebbek voltak a „Kuipbewoners” (az első holland kiadvány), a „Daar Aan De Maas” és a „King of the Gasstation”.

A klub szurkolói mindig is szívesen forgatták a magazinokat, és nem csak a különböző klub által kibocsátott füzeteket és a hivatalos szurkolói klub lapját a Hand in Hand-et, hanem valami különlegesre, csemegére is vágytak. De mivel ezek a magazinok idővel megszűntek, egy új, és átfogó szurkolói lapra volt szükség. 1998-ban néhány szurkoló elhatározta, hogy létrehoz egy fanzine-t, a Lunatic News-t. Ez év augusztusában jött ki az első szám, melyből rögtön több száz példány talált gazdára. Lunatic News A/5-ös méretben készül 36 oldalon, és nem tartalmaz hirdetéseket. A futball egyik nagy hibája az, hogy folyamatosan a pénz irányába halad. A szerkesztők ezt mélységesen elítélik, ezért döntöttek úgy, hogy az újságban nem tesznek közzé semmilyen reklámot, kivéve a szurkolói hirdetéseket. A Lunatic News külseje az évek folyamán sokat változott, és remélhetőleg a továbbiakban is folyamatosan fejlődni fog. Az első szám még fekete-fehér volt, de aztán a 21.-től már mindegyik teljesen színesen kerül az utcára. Nagyon lassú folyamat volt, mire a Lunatic News mára elérte azt, ami. A fejlécek, a rovatok, a tartalom mind-mind változott az évek folyamán. A fejlődés eredményeként a Lunatic News egy logikusan felépített újsággá vált. Ahogy az újság növekedett, úgy gyarapodott a szerkesztőség létszáma is. Mindenki, aki segít a munkában, lelkiismeretesen teszi azt, és reménnyel tölt el mindenkit a jövőre nézve, hogy rengeteg fiatal szeretne publikálni a lapban. Az újság szurkolókról szól szurkolóknak, és ami a legfontosabb szurkolók készítik. De nem csak az újságírásból veszik ki részüket a srácok, a szerkesztőség külön zászlót készített magának, ezzel is elősegítve a még jobb hangulatot, és szurkolást a Feyenoord meccsein. 

A Lunatic News nem csak egy újság, tagjai aktívan részt is vesznek a lelátói életben. 2001 tavaszán például Heerenveenben egy rögtönzött himnuszelőadást mutattak be, utalván ezzel arra, hogy nekik csak egy nemzeti énekük van, nem úgy, mint jó pár holland csapat, akik éneklik a klub-, a város- és a régió himnuszát is. Az újságnál korán felismerték az Internetben rejlő lehetőségeket is. Ez az egyik módja a szurkolók közti információáramlásnak, véleménycseréknek. Ezért a Lunatic News is elkészítette saját honlapját, amely az évek folyamán többször is változott, de mindig szem előtt tartották a célt, informálni lehetőleg mindenről a Feyenoord szurkolóit, kiváltképp a Feyenoord fanatikusait. 

A honlap az egyik a pár Feyenoord site közül, amelyik tartalmaz részletes beszámolókat, képeket a szurkolók idegenbeli fellépéseiről. Az újság igazi ereje az, hogy független, ami azt jelenti, hogy arról szól, amiről a szerkesztők akarják, és azt írnak az újságba, amit gondolnak, és azt is gondolják, amit írnak. És egy dolog biztos. Ha a Feyenoord csak olyan sikeresen szerepel, mint ahogyan azt tette az utóbbi évben, akkor nem kell attól tartani, hogy az újságban fehér lapok maradnának.

A Feyenoord szurkolói minden téren kitesznek magukért. Nem elég, hogy meccsre járnak, tavaly például könyvet is jelentettek meg magukról Hand in Hand címmel. A könyv a klasszikus európai futballszurkolók igényeihez igazított, olvasmányos sztorik gyűjteménye. Ezenkívül a rotterdamiak híresek saját ruházatukról is, amely FR Casuals márkanéven kerül piacra. Az FRC termékei mind-mind nagyon jó minőségűek, köszönhetően a Henry Lloyd nyújtotta alapanyagoknak…