Febbre a '90 avagy a Fever Pitch

Még egy focival foglalkozó film, úgy tűnik ez egy kimeríthetetlen téma :) A második videó önmagáért beszél .)

A Febbre a 90° (Fever Pitch) egy 1997-es film David Evanstól, mely Nick Hornby regénye alapján készült. Főszereplője Paul Ashworth, aki elvált szülők gyereke és London külvárosában él. A cselekmény bemutatását jellemzi, hogy különböző jelenetek váltják egymást a tinédzser kori és felnőttkénti élete között.

rendező: David Evans
író: Nick Hornby
forgatókönyvíró: Nick Hornby
zeneszerző: Boo Hewerdine, Neil MacColl
operatőr: Chris Seager
vágó: Scott Thomas

szereplő(k): 
Colin Firth (Paul Ashworth)
Ruth Gemmell (Sarah Hughes)
Holly Aird (Jo)
Mark Strong (Steve)
Luke Aikman (a fiatal Paul)

Történet

A film egy unalmas családi összejövetellel kezdődik, amelyen ott van Paul is a húgával és az apjával, aki a válást követően Franciaországba költözött és ott új családot alapított. Amikor alkalma nyílik rá, akkor meglátogatja gyerekeit, de ők úgy tekintenek rá mint egy idegenre és csak muszájból vesznek részt ezeken a találkozókon.

Paul felnőttként irodalom tanár egy középiskolában és vitathatatlan, hogy diákjai példaképe is egyben, akik értékelik barátságos természetét és őszinteségét. Kapcsolata a diákokkal annál inkább is szoros, mivel egyben az iskolai focicsapat edzője is. Azonban rövid időn belül konfliktusba kerül Hughes kisasszonnyal, a történelem tanárnővel, aki szigorú és gyakorlatias úgy az életben, mint az iskolában és nem fogadja el kollégája szabadszellemű tanítási módszereit, illetve a terméből kihallatszó szurkolói nótákat. Egy vihar alkalmával lehetőségük adódik, hogy jobban megismerjék egymást és így kezdődik a kapcsolatuk.

A fiatal Paul, fociimádó Arsenal drukker apja társaságában életében először elindul a Highbury stadionba, hogy megnézze az Ágyúsok (Gunners) első meccsét az idényben. Idővel a londoni csapat állandó követőjévé válik és ez élete szenvedélyévé válik. Az idő múlásával ez a kapcsolat egyre erősebbé válik, ezt tanúsítja az is, amikor Paul mindent megtesz azért, hogy elkísérhesse az Arsenalt, még ha apja épp nem is tudja elkísérni. A szentbeszédek ellenére ráveszi édesanyját, hogy vegyen neki egy jegyet a Reading elleni meccsre.

Az 1988-89-es idényben a Geroge Graham vezette Arsenal áll a tabella élén, amely győzelmet győzelemre halmoz jó játékkal és a bombázó Alan Smith-tel. Paulnak máson sem jár az esze csak a bajnoki cím elnyerésén, melyre már tizennyolc hosszú éve vár. Barátnője ezt hamar észreveszi, és gyakori viták alakulnak ki kettejük között, de végül a lány is „megfertőződik” ezzel a szenvedéllyel és elkíséri Pault egyenesen a stadionba, hogy ő is követhesse az imádott csapat mérkőzését.

A film utal a Hillsborough tragédiára is melyben rengeteg Liverpool szurkoló vesztette életét. Ez az esemény elrettenti Paul barátnőjét, aki szeretné őt kiszakítani a foci világából. A folytatásban a főszereplő rájön, hogy párja gyermeket vár: ekkor érti meg igazán, hogy a labdán túl van egy másik világ is „amely nem fejeződik be májusban és kezdődik újra augusztusban” és, hogy vannak dolgok, melyeket nem mellőzhet életéből. Elhatározza hát, hogy jövőbeli családjának szenteli magát és elmegy egy állásinterjúra, hogy megkaphassa az igazgatóhelyettesi posztot, de sajnos nem sikerül neki. Ezután új lakás keresésére indul, melyek között van egy a stadion közelében is.

Eközben az Arsenal közelebb kerül a nyolcadik bajnoki cím elnyeréséhez, de a Derby County elleni hazai döntetlen a bajnokság végéhez közel és a Liverpool elleni mérkőzés is bonyolítják a helyzetet, hiszen így az utolsó fordulóban egy kemény harc vár rájuk, az Anfield Stadionban a Vörösök ellen. Paul és tőle elválaszthatatlan barátja úgy döntenek, hogy a tv előtt nézik meg a meccset, ahelyett hogy elmenjenek. Habár a főszereplő kételkedik, barátja bizakodó és megnyugtatja Pault. Az első félidő 0-0-al zárul, de a folytatásban az Arsenal fölénybe kerül Alan Smith góljával, de a bajnoki címhez szükségük van még egyre. Paul teljes őrületbe kerül és melegebb éghajlatra küldi azt, aki épp ebben a fontos pillanatban hívja őt (ki más ha nem a barátnője…), majd lemegy a ház elé, hogy megnézze ki az, de nem talál senkit. A meccsnek hamarosan vége, már csak pillanatok vannak hátra és úgy tűnik a Liverpool nyeri el az aranyérmet, de Michael Thomas kihasznál egy visszapattanó labdát és berúgja a második gólt. A két barát egymást öleli a padlón ordítva miközben a labda lassan a hálóba ér. Az Arsenal az angol bajnok és a Highbury stadion közelében összegyűlnek a szurkolók az ünnepléshez köztük van Paul és barátja is. Ott van azonban Paul barátnője is, akik a nagy tömegben egymás karjában találják magukat.

A befejező jelenetben a stadion környékén sétálnak, ahol most már nincs senki. Évekkel azelőtt Paul ugyanitt sétálgatott apja társaságában, hazafelé menet az első Arsenal meccsről, amelyen kint volt.