Csoportunk a C.U.C.N. Reggina 1982-ben született, egy baráti csoport kezdeményezésének köszönhetően, serkentve a vágytól, hogy egy kis pluszt adjunk a reggioi ultramozgalomnak, amely akkoriban tette meg első lépéseit.
A csoport tevékenysége a kezdeti időkben a város egyik jól ismert találkozóhelyének a környezetére korlátozódott, de nagyon hamar jelentősen elterjedt, míg végül városszerte nagyon sok szimpatizánsra talált. A nagy transzparens (Commando Ultra Curva Nord), amely a stadion déli oldalán trónol, sokat elmond a lelkesedésről, melyet a csoport teremtett maga köré. Az alapítást követően azonnal megszervezték az első idegenbeli utazásokat, melyekre őszintén szólva nosztalgiával emlékezik mindenki, főleg ha figyelembe vesszük, hogy manapság a stadionokat egyre jobban bepáncélozzák, valóságos hadseregekkel és rendfenntartó erőkkel felügyelve a mérkőzéseket. Akkoriban viszont csak kevesen engedhették meg maguknak a hatalmas utazásokat, s az érkező vendégdrukkereket nem rendőri kíséret várta. Rendben, néhány alkalommal összeverve tértél haza, de mindenesetre büszkén, hogy együtt küzdöttetek csapatod színeiért és címeréért!
Íme a filozófiánk, amely 1982 óta mindig is a következő volt: „Elvinni csoportunk nevét Olaszország minden sarkába, hogy mindenütt tiszteljenek bennünket, senkitől sem félve, egy ideál nevében amely soha nem fog meghalni!”
Szándékunk mindig túllépni egy egyszerű vasárnapi meccsen, a C.U.C.N. tagjai ne csak a stadionok kanyarjaiban legyenek ultrák, hanem az életben is, a hét minden napján. Hogy mindez helyes, avagy helytelen, az nem érdekel bennünket, ahogy mások ítéletei sem. Értünk beszél a történelem, melynek, mint minden tiszteletre méltó történelemnek, voltak csodálatos és sötét pillanatai egyaránt.
Nevio Scala reggioi calabriai edzősködése alatt a C.U.C.N. leckét adott mindenkinek a szurkolásból, viszont a 3. ligába történő visszaesést követően és a rengeteg szerencsétlen esemény sorozatával, volt idő mikor számottevően megtizelődtünk. Elsősorban a közöny fájt számunkra, amely a vérpiros mez körül alakult ki. A jelszó az volt, hogy soha ne adjuk fel, mindig maradjunk talpon, zászlóinkat sose eresszük le. Az eredmények idővel nekünk adnak majd igazat, s látván tevékenységünket már a nemzeti csapat is megfordult itt, valamint a 18. születésnapunkat a legmagasabb osztályban ünnepelhetjük.
Létszámunk egyre nagyobb, továbbra is biztosított a kiváló utánpótlás. A számbeli növekedés eljutott arra a bizonyos pontra, hogy ettől az évtől be kellett vezetni a tagsági igazolványt. A befolyt összegek, amelyek a szekciók felöl is érkeznek (Palmi, Scilla, Pisa, Milánó, Szicília ás Vibo) a C.U.C.N. további fejlődését garantálják.
Annak ellenére, hogy a sok ember növeli a Commando sorait, még nincsen székhelyünk, mivel el szeretnénk kerülni az ezzel járó ellenőrzéseket. Főleg ebben az időszakban, amikor az „ultrákra vadászás”, úgy tűnik a rendőrség kedvenc sportjává vált. Aki közelről szeretné nyomon követni tevékenységünket és eszménket megteheti. A „Tradizione C.U.C.N.” minden hazai meccs alkalmával ingyenesen beszerezhető a kanyarban, s a fanzine nagyon sok elismerést kap. Továbbra is mindennap találkozik a csoport a Corso Garibaldin lévő kereszteződésnél, ahol bárki megtalál minket.
A C.U.C.N. aranypillanatai és kritikus időszaka között jelezni kell egy számunkra igen fontos állomást. 1990-ben született a csoport keménymagjának munkája révén az Oltranzisti vagyis az ellenállók. Nevük mind a mai napig folyamatosan él és jelen van mindenkiben, annak ellenére, hogy a zászló már nem lóg a déli lelátón. Nemcsak azért mert tükrözi jobboldali ideológiánkat, melyre büszkék vagyunk, hanem azért is, mert a C.U.C.N.-hez tartozni egyben azt is jelenti, ellenállók vagyunk.
Ahogy megemlékezünk az Oltranzistiről, úgy barátainkról sem feledkezhetünk meg. A római Boys-ról és Fedaynról, a Falange Latinaról, a torinói Curva Maratona összes csoportjáról, az Ultras Ravennáról és a pessimi Elementi Locriról. Ellenségeinkről nem szeretnénk beszélni, mivel nem akarunk reklámot csinálni olyan szurkolótáboroknak, akik ezt nem érdemlik meg.
Végül köszönetünket fejezzük ki minden fiúnak, aki „élőnek” érzi magát transzparensünk mögött, akik csoportunkból egy életmintát csináltak, és mindenkinek, aki felszáll velünk hétvégenként a vonatra, s többezer kilométert vállalva szembeszáll azokkal, akik el akarják fojtani nézeteinket, leültetve a TV elé. Divatok múlnak, cserélődnek az arcok, de a mi nevünk továbbra is legyőzhetetlen bástyája egy szerelemnek, szimbólumnak.
Lonsgroup Reggina
Hogy kik vagyunk mi?
A Lonsgroup Reggina 1997-ben alakult, egy ultra csoport munkája nyomán, akik úgy döntöttek kilépnek a névtelenségből, láthatóságot keresve a kanyarban. Annak ellenére kíséreltük meg a vállalkozást, hogy mi is meg vagyunk győződve arról a tényről, hogy egy kanyarban lehetőleg minél kevesebb csoport működjön.
Alakulásunk óta azon dolgozunk, hogy teret találjunk a szurkolásra vonatkozó stílusunknak, valamint kifejezzük ideánkat. A sálak, a zászlók nélkülözhetetlenek, ahogy nélkülözhetetlen a viselkedési stílus is. Fontos számunkra az öltözködés. Lonsdale, farmer és bakancs. Felismerjük magunkat a C.U.C.N. hagyományaiban, s a csoport mellékbolygójának tekintjük magunkat. Baráti viszony köt össze minket a Rhegium Skinheads-sal is.
A déli kanyarban a Commando mellett helyezkedünk el, s folyamatos zászlólengetésről, illetve kitűzőinkről vagyunk felismerhetőek. Jelszavunk a „Come on Reggio”. Ezen tipikusan angol szurkolói szlogenen keresztül akarjuk kifejezni üzenetünket, hogy büszkék vagyunk reggioi mivoltunkra. Meggyőződésünk, hogy a sport és a kanyarban lévő élet ad esélyt a városi fiataloknak a visszavágásra! Gyertek, találkozzunk!
Forrás: 3.Félidő, MSC.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése